Новинки Ирены Доусковой

70-е годы, Чехословакия, провинциальный город. После ввода войск СССР в Чехословакию надежды на свободную жизнь раздавлены. В том числе и надежды родителей восьмилетней Хелены Соучковой. Хотя у самой Хелены никаких особенных надежд нет: она толстая, задумчивая и над ней постоянно смеются в классе, потому что у нее фамилия не такая как у мамы, и не такая как у папы. Правда, у нее есть любимый младший брат, красивая мама-актриса, а еще она прекрасно лепит из глины, так что Хелена не унывает. Хелене приходится взрослеть на фоне печальных событий в стране. Эта история полна горькой иронии, и все же в ней светится надежда, ведь сама Хелена…

Druhá samostatná sbírka Ireny Douskové je silná. Čím? Kondenzovanou melancholií, úsečnou obrazivostí, jazykově vzrušujícím pátráním v skulinách osobní a kolektivní paměti i přesně dávkovanými poměry racionálního a intuitivního psaní: „Odevšad táhne / Zašel na jedno / Psi štěkají / Stara panna jde dál“.

Milan Ohnisko

Чехословаччина, провінційне містечко, 1970-ті роки. Доба т.зв. «нормалізації», як офіційно йменувала тодішня комуністична влада радянську окупацію 1968-89 рр. Оповідачка – восьмирічна Геленка, самотнє дитя з розвиненою фантазією, вчиться, як виживати в жорстокому й брутальному довколишньому світі, не втративши при тому себе. Її мати і вітчим – актори театру, бабця-єврейка загинула у часи Другої світової війни, а батько емігрував у США. В країні починаються нагінки на “ворожих соціалізму елементів”, жертвою яких стає й Геленчина мама, ідеологічний контроль і корупція проникають у школу й родину, затруюють стосунки й нівечать людські долі.…

У рамане “Моцны Жбуць” Ірэна Доўскава вяртаецца ў часы свайго дзяцінства — змрочны перыяд чэхаславацкай нармалізацыі 70-х гг. Сямейныя непаразуменні, школьнае жыццё і атмасфера правінцыйнага тэатра, дзе працуюць бацькі, ствараюць рэчаіснасць, якую спрабуе асэнсаваць схільная да лішніх развагаў і лішняй вагі дзевяцігадовая Гэленка Соўчкава. Гэты аўтабіяграфічны раман паўніцца смешнымі і сумнымі гісторыямі жыцця тыповага сацыялістычнага райцэнтра, якое можна падацца знаёмым і беларускаму чытачу.

Po bestselerech Hrdý Budžes (jenž se proslavil také jako činohra s vynikající Barborou Hrzánovou v hlavní roli) a Oněgin byl Rusák (v divadelní režii Jana Borny) přichází závěrečná část autorčiny volné trilogie Darda. Čas železnou oponou trhnul, takže žákyni a v téže h(n)usákovské realitě dospívající gymnazistku Helenu potkáváme nyní jako vdanou ženu, matku dvou dětí. Ačkoli se dobové kulisy proměnily, na lepší svět to kupodivu zase nevypadá. Namísto krize normalizace je tu krize středního věku. A když už krize, tak pořádná. Přichází totiž jedna darda za druhou. Tento tragikomický příběh se tentokrát odehrává v našem čase. Ani Dardě…

W pozornie lekkim tonie prezentuje pełne humoru opowieści o radościach i kłopotach życia w systemie komunistycznym. Widzimy Pragę w czasach minionego ustroju. Na świat tamtych lat patrzymy oczami siedemnastoletniej Heleny Souckovej, ktora opisuje o cenia wydarzenia rozgrywajace się wokół niej oraz swój wewnetrzny świat marzeń. Autorka stopniowo układa mozaikę tamtych czasów, a atmosfera absurdu, beznadziejności i apatii jest pięknie skontrastowana z mądrym i wyrafinowanym humorem, który był jednym środkiem, jakim można się było posługiwać, walcząć z powszechnie obecną głupotą.

Irena ​Dousková újabb sikerkönyvét tartja kezében a kedves olvasó, mely a 2002-ben, Csehországban „Év könyvé”-vé választott bestseller, a Weöres Csepel folytatása. A történet főhőse, Helena Součková már nem dundi kislány, egy prágai gimnázium érettségi előtt álló osztályában látjuk őt viszont a nyolcvanas évek közepén. Életének humoros, gyakran kisebb-nagyobb bonyodalmakat is magukban rejtő történetei elsősorban az iskola, illetve az „Akmed-csoport” kulturális tevékenységei köré szerveződnek. Olvadás ez már, vagy a normalizáció csúcsa? Nézőpont kérdése. Irena Dousková önéletrajzi ihletettségű regénye a Gustáv Husák nevével fémjelzett időszak tragikomikus mozaikja, amely az idő távlatából sem veszített semmit abszurditásából. A melankólia, a humor és az irónia finom egyensúlya teszi a művet tartózkodó, empatikus vallomássá, amely ugyanakkor a nyolcvanas évek Prágájának pontos bemutatása is egyben. Az Anyegin ruszki volt magával ragad mindenkit, akinek eleven emlékei vannak a panelszürke Husákéra normalizációs időszakáról, de azokat is, akik ezeket az éveket már csak hallomásból ismerik.

Irena ​Dousková Weöres Csepel (eredeti címén Hrdý Budzes) című könyve természetesen könnyed, magával ragadó, olvasmányos kisregény, amellyel a szerző kivívta magának a kortárs cseh irodalmi körök és az olvasótábor elismerését is, 2002-ben a Hrdý Budzes-t az „Év könyvévé” választották. A történetet 2003 óta színdarabként is játszák, a Cseh Televízió is többször sugározta már, hangjátékként és CD formában is nagy siker, igazi bestseller. Bulgáriában és Németországban már megjelent, Szlovéniában, Olaszországban, Lengyelországban fordítják. A Weöres Csepel című kisregényben Dousková erős iróniával tekint vissza saját gyermekkorára, egy nyolcéves kislányt, Helenkát választva szócsövéül. A közép-csehországi bányászvároska mindennapjaiba az 1968-as megszállást követő legsötétebb politikai terror idején nyerünk bepillantást, a jó cseh regényhagyományokhoz híven kellemes öniróniával előadott történeteken nevetve-könnyezve repülünk át. A Husák-éra mintegy üvegbúra mögött, a gyermeki értelem rózsaszín szemüvegén keresztül, a gyurma, a színes ceruzák és a lampionos felvonulások háttérélményeként, megszűrten van jelen. A Svejken, Pepín bácsin és Vlagyimíron felnőtt magyar olvasóközönség is bizonyára érdeklődve, szeretettel fogadja majd e korszak cseh kisembereit, a mi gulyás- kommunizmusunk határon túli kényszerváltozatának kilátástalan, mégis megmosolyogtató sorsait.

Tato kniha je volným pokračováním mimořádně úspěšného, mnohokrát dotiskovaného bestselleru Hrdý Budžes. S přispěním divadelní dramatizace, opakovaně uváděné televizí, s Barborou Hrzánovou v hlavní roli, se stal Hrdý Budžes jednou z nejznámějších českých porevolučních próz. I Oněgin byl Rusák chytí za srdce jak každého, kdo má v živé paměti prapodivně popelavou dobu husákovské normalizace, tak čtenáře, kteří onen čas-nečas znají už jen zprostředkovaně.
Helena Součková se přes kádrové překážky dostává na gymnázium. Přestože jí osud nerozdal právě příznivé karty, statečně usiluje vyznat se ve svém nitru i v pokryteckém světě kolem. Navzdory všem obtížím a zmatkům si dokáže trpělivě budovat bohatý vnitřní svět.
Oněgin byl Rusák je tedy podobně jako Hrdý Budžes jednak autobiograficky laděným osobním příběhem, jednak tragikomickou mozaikou doby, která ani s odstupem času neztratila nic ze své obludnosti. Zparchantělý, prohnilý komunistický absurdistán ČSSR zde (spíše jakoby mimochodem, tím však přesvědčivěji) vystupuje ve vší své ubohosti a nahotě.
Ireně Douskové se zkrátka opět podařilo napsat skvělý román, který má veškeré předpoklady strhnout široké čtenářské publikum.

Chcete se zasmát, zastydět a zavzpomínat? Prvními roky husákovské normalizace, tak jak se v řadě komických i méně veselých příhod a situací promítala do života dětí i dospělých z jednoho okresního města, nás v této knize provází bystrá, leč přiměřeně naivní žákyně druhé třídy ZDŠ v Ničíně Helenka Součková. Po mimořádném ohlasu vychází kniha v novém vydání a zároveň byla úspěšně uvedena jako divadelní hra.